10., Dakhakla El-O uat (egy nap alatt két etap)

A ráktérítőtől vissza mentünk Dakhalában egy helyi étteremben kajáltunk, majd helyi fűszereket vettünk, itt nem kell alkudni a megadott árak fix árak, és nagyon alacsonyak a marokkói áraknál 20%-al olcsóbbak az európai árszint 60-70%-a. A kocsit egy kis utcában hagytam, Adél szerint ez nem biztonságos parkoló, míg kimondta két katona jelent meg gépfegyverrel, akik eddig egy sikátorban álltak. Szerintem oké lesz be se zárom. Egyébként A szálloda előtt álló parkolót két katona, és két rendőr vigyázta (max 15 autóról beszélek), gondolom, a römihez kelletek négyen.

A közbiztonság megkérdőjelezhetetlen. Nyugat Szaharában egy állampolgára jut egy katona és egy civil ruhás titkos rendőr. Fentiek miatt nem érdemes a demokráciával, toleranciával kapcsolatos szabad egyetemeket ide szervezni. Az úton az ellenőrző pontok 5-15 km-enként állítják meg a forgalmat, ilyenkor elkérik az úgynevezett fist amire a kocsiban tartózkodók adatait kell felírni. Erre azért van szükség, mert aki belép, Marokkóba az kap egy marokkói nyilvántartási számot, a katonáknak leadott adatok alapján vissza tudják követni merre járt a delikvens. A rendszer erősen megkérdőjelezhető, mert a leadott adatokat nem ellenőrzik, tehát nagyanyám adataival is végig utazhattuk volna marokkót. (Mondjuk a Dakhalába történő belépésnél elkérték az útlevelet is, itt a nagymuter adatival meg kellet volna magyarázni a szakállamat és a koromat.) Sokat hallottam arról, hogy az ellenőrző ponton lévő rendőrök korruptak és csak pénzért, ajándékért cserébe engednek át. Nekünk nem volt ilyen negatív tapasztalatunk, csak cigit kértek, mondjuk, ha megkínálod a rendőrt annyi szálat vesz ki amennyit kibír.

Íme két magasröptű dialógus az ellenőrző poszton dolgozó rend őrével mivel több nyelv és elég értelmetlen beszélgetések voltak fonetikusan (R (rendőr) É (én):

R: Há árjú? É: Tenksz fájn. R: Há árju Mádám? A: Fájn. É: End jú miszter offiszer há árjú? R: Fine. Óóóhhhhhh evribádi fájn. Áj hápi véri hápi. R: Go möszijő orevoár És mentünk. R: Bonzsúr mösziő! É: Bonzsur. R: Egy nagyon hosszú francia mondat, közben a kocsira mutat. É: Jes disz iz a tojota R: Újra elmondja majd megint a kocsira mutat. É: Du ju lájk tojota? (kérdezem) R: Majd kicsit erélyesebben rámutat a kocsi elejére. É:Jes, disz is de lájting (elismerően bólint, látja, hogy rendelkezem az alapvető műszaki ismeretekkel) R: Cigaret, cigaret? É: Kinyújtottam neki elvette a fél dobozt, majd integetet, hogy tűnjünk el. És mentünk.

Dakhalába komoly pénzt pumpál a marokkói kormány, reptér, új utak, szökőkutak, rend és tisztaság. Kitűnő célpont családi nyaralásra (persze repülővel, vagy lakó autóval). A főutak mellett táblák állnak, ne menj a sivatagba, akna veszély. Ez amúgy nem hiszem, hogy valós veszély mert mindenhol nomád tevék sétálnak. Az alábbi kép jól illusztrálja fentieket, a főútközepén barátkozik a helyi teve, és brassói golfos, (kommunikációs segédeszköz: alma).

Visszatérve az utazásra, másnap reggel keltünk és kb 10 óra körül elindultunk. Kihasználtuk kocsink terepezési képességeit és lementünk és az apály miatt száraz homok padra. A dakhalai félszigeten nincsenek kövek minden homok (olyan mint a dubai mesterséges szigetek). Amúgy sokan szörföznek kait-olnak, mint lentebb látható is.

A mai etapot határozott terv nélkül kezdtük, addig megyünk amíg bírunk és ott alszunk ahol tudunk, vagy szálloda vagy sátor. Az ebédet tengerparti kemping keretében képzeltük el, meg állunk egy klassz parton és ott főzünk valamit a kemping rezsón. A part kiválasztása nem egyszerű, mert a part jó része beszakadt 50 m magas. Útközben volt egy lejáró a part felé pont félúton, el is indultunk, de a rend egy szilárd őre visszafordított mondván zárva az út. Tovább haladva egy part menti falut ideálisnak tűnt, hogy lemenjünk a partra. A falu nagyon érdekes volt ugyan is volt kb. 50 70 ház mégsem láttunk 7-8 embernél többet, illetve a falu két végén két nagyobb létesítmény állt silókkal kerítésekkel (nekem nem tűnt mezőgazdaságinak). Megkajáltunk, kávé, cigi, stb. Mikor elindultunk egy fehér ENSZ-es (UN) terepjárót láttunk attól a helytől ahol kajáltunk 200 méterre. Két ipse méregetet valamit egy laptop nagyságú mérőműszerrel, (a mai napig nem áll össze mit csinálnak, de igen aktív ENSZ jelenlét van Nyugat Szaharában több kocsit is láttunk (vagy ugyan azt csak követett minket).

Az ominózus part:

Kaja után az volt az elképzelés, hogy elmegyünk Tarfayába ez a régi marokkói határon lévő település és itt sátrazunk. Tarfaya előtt megtankoltam az autót és a kannákat olcsó Nyugat Szaharai benzinnel. Amúgy a marokkói üzemanyag kiváló minőségű, jól megy az autó és keveset is fogyaszt. Mire Tarfayába értünk sajnos már besötétedet ezért nem találtunk alkalmas partot táborozásra. Bemenetünk a városba, de az nagyon szakadt volt, igazi pórfészek. Az utcára néző lakások ajtói nyitva döngölt koszos padló, a szálloda pedig egy lerobbant magtárra emlékeztetett. Oké itt nem alszunk ennél a kocsi is jobb,vagy beássuk magunkat a homokba.

Tovább mentünk még 200 km és elértük azt a települést ahol a norvégokkal vadkempingeztünk. Ma összesen 860 km mentünk sima kétsávos úton. A város előtti ellenőrző ponton a rendőrtől, megkérdeztem van e nyitva hotel a településen. A rendőr elismerően csókolta meg újvégeit, és mint vágyai netovábbját súgta Hotel de France. Öt perc alatt megtaláltam a szállodát, és mázlink volt a hoteltől 200 m-re volt egy másik szálló is ráadásul nyitva. Ez a szituáció komoly alku lehetőséget kínált a számomra. Magabiztosan léptem be a Hotel de France-be és az igazgatói posztot viselő, de igazgatói külsővel nem rendelkező arabtól megkérdeztem, nem tudja hogy jutok el a szomszéd hotelhez (mintha nem látszana) mert egy barátom ajánlotta nekem. Az igazgató megértette a helyzetet végig szaladtam vele a szobákon, hogy kiválasszam a nekem legjobban tetszőt (egyszerű volt választani mivel csak egy szobában volt ülőke a WC-én). Vizes blokk volt (szakadt, de volt), fűtés nem. Meg alkudtam vele 200 dirhamban, majd a kézfogás előtt szíven szúrtam, hogy természetesen a reggeli a szoba árába bele értendő, közben kinéztem a másik hotelre az ablakon. Természetesen beleértendő. Megállapodtunk kivettem a szobát, aludni jó lesz.