12., Marrakech Rabat

Ez az alvás most kellett. Mindig megállapodunk, hogy átvezetett éjszak után nincs ébresztő, ezért mindig elalszunk, ez 2 óra csúszást jelenet, aminek következménye egy újabb átvezetett éjszaka.

Ma reggel a szállodában megnéztük, a lehetséges komp járatokat vissza Európába. Szerda este megy Genovába, ez szinte elérhetetlen, illetve jár a folyamatos rövid (Algericas Spanyol) komp, naponta ötször. A barcelonai hajó egyezik a genovaival az csak egy köztes kikötő. Tehát Genova és BP 1200 km, Algericas BP 3200 km, a tét tehát 2000 km közúti vezetés kb. 24-28 óra alatt. Ha szerdán elmegy a Genovai komp, akkor legközelebb csak vasárnap éjjel indul mivel 2 nap és 4 óra az út nem érünk haza csak szerdán. Tehát vagy elérjük a szerdai Genovai kompot és minden oké vagy el kell vezetni Gibraltártól Pestig.

A hotelválasztás tényleg szerencsés volt, Marrakech Medinájától mindössze egy 25 perces séta választott el minket. Adatok Marrakechről:

Marrákes Marokkó délnyugati részén, az Atlasz-hegység lábánál fekvő város, Marokkó negyedik legnagyobb városa. Lakóinak száma hivatalosan 848 000 (2004. január 1.), míg egyes becslések szerint a kétmilliót is elérheti. A lakosság többsége berber vagy berber származású. A város a Marrakech-Tensift-El Haouz közigazgatási régió székhelye, és egyben Marokkó fő turisztikai központja. A város nevéből ered Marokkó, az ország elnevezése is. A várost az arabok Al Hamra, azaz „vörös város” néven is ismerik. Marrákesben található Marokkó és egyben egész Afrika legnagyobb forgalmú hagyományos piaca, a Dzsema el Fna.

A szállodában kértem egy gyalogos térképet, és elindultunk. Az első célpont a Koutouba mecset. Azt mondják a templom minaretje olyan logója, jelképe a városnak, mint Párizsnak az Eiffel torony. A minaret mértét tekintve meg sem közelíti a párizsi vashalmot, de korban természetesen túl szárnyalja azt, akkor épült amikor Marrakech lett a birodalom fővárosa (1184-99 között).

A következő látványosság , amit tényleg nem szabad kihagyni az Óváros a medina szívében lévő híres Jemma El Fna (Dzsema el Fna )tér, melyet Afrika legnagyobb szabadtéri színpadának is neveznek, mivel a téren a tömegben kígyóbűvölők, komikusok, táncosok tömege várja a turistákat (leginkább a náluk lévő készpénzt). A tér igazi neve „Holtak gyülekezőhelye” mert annak idején a szultán itt tűzette lándzsára a kivégzettek fejét.

Ott jártunkkor egy bűvész lendületes műsort adott ellő egyedül, arabul. Nyelvi okok miatt, csak helyiek követték a produkciót, de ők nagyon együtt éltek vele nevettek tapsoltak kb 70 ember. A produkció az volt, hogy egy érmét mindig eldugott a bűvész és mindig más valaki zsebéből került elő, imádták.

Egy kígyóbűvölő azt javasolta csináljunk egy közös fotót, úgy hogy ártalmatlan kígyókat aggat rám számolatlanul, majd egy életveszélyes kobrát hoz elém 1 m-re, ő persze közben biztosít engem. Lenyűgözött a kreatív ötlet, és szinte biztos voltam benne hogy evvel a felvétellel simán azonnali csatalakozást kaphatok, az Akadémia, hüllőtani tagozatába. De talán nem is kellőképpen udvariasan, de az biztos nagyon határozottan nemet mondtam (talán mutattam is, ha közelebb hozza a kígyókat, kirúgom őket a kezéből). Végül egy light verziót azért összehoztunk:

De nem csak kígyóbűvölők munkahelye a tér, hanem állat idomárok is előszeretettel rendezik itt be főhadiszállásukat, a könnyű turista fogás reményében. Az állat idomárok jellemzően majmokkal mutatnak be kisebb trükköket, illetve álnak be közös fotóra a turistákkal. A civilizáció, és a nyugati komfort ezt a szakmát is elérte erre bizonyíték az alábbi kép is:

A térről kiindulva nagy sétát tettünk a medinában, ami sokkal szélesebb utcákkal és sokkal modernebb utcaképpel rendelkezik mint Fes medinája. Itt sokkal kevesebb a „medina taxi” az az a szamár. De az autó és moped szervizek ugyan olyan olajosak, mint az ország többi részén. Az emberek nagyon bájosak élnek halnak a külföldi turistákért, és mindig partnerek egy jól sikerült közös fotó elkészítésében. Az alábbi fiatalemberek voltak olyan kedvesek, hogy amikor látták fotózzuk az utcát, mosolyogtak és nagyon vicces dolgokat csináltak, hogy feldobják a felvételt (ezt ez úton is köszönjük):

Az volt a terv hogy a medinából elsétálunk a királyi palotához és annak kertjéhez. Az irány jó volt meg is találtuk, de zárva volt az ajtó, amit nem igazán értettünk. Oké, kövessük a falat (4-5 méter magas fal jelenti a kerítést), és azon előbb utóbb találunk egy újabb nyílászárót, remélhetőleg nyitott állapotban. Fehér bőr, szőke nő, fényképező gép, térképnézés tanácstalanul, nem kell 30 fölötti IQ, hogy bárki rájöjjön, európai turisták vagyunk, járó ATM-ek. Két percen belül akadt egy segítőnk, aki elmondta elvisz minket a bejárathoz, szűk csak gyalog járható sikátorokban megtettünk kb. 300 métert majd a sikátor végén jelezte kellene némi tiszteletdíj. Én már teljesen marokkó kompatibilis lettem, az egyik zsebemben 200-300 HUF-nak megfelelő dirhamot tartok ilyen helyzetekre, ezt ilyenkor odaadom. A reakció mindig ugyan az, ez az összeg megalázó és nevetségesen kevés, ezért a magas színvonalú szolgáltatásért, minimum duplázzam meg, ilyenkor csak kifordítom a zsebem és azt mondom nincs több, és általában itt vége valaki mosolyog, valaki pedig Allah nevét ismételgetve átkoz el, de az üzlet megköttetik. Ez most is így történt, a srác elfogadta a pénzt majd monda hogy a sikátor végén balra, és azonnal lelépet. Köszönjük neki, mert vissza vitt minket a zárt ajtóhoz egy romantikus kerülő utón, nagy élmény volt. Itt megint nagyot hibáztunk, elővettük újra a térképet. Igen újabb vezetőnk lett most egy korom fekete fiatalember, akivel az alábbi dialógusunk volt:

- Elviszem önöket a bejárthoz, öt perc séta. - Köszönöm nagyon kedves (válaszoltam, a feleségem közben megkérdezte mi lenne, elküldenénk a kollégát a csába, szó se lehet róla nekem kell a bejárata a palota kertjének, már csak azért is). - Honnan jöttek? - Magyarországról (közben rágyújtók egy cigire, vezetőnk rám néz és nyomatékosan megszólít). - Uram a cigi nagyon veszélyes, ne dohányozzon, inkább sportoljon. - Igaza van, maga sportol? - Igen komolyan kosárlabdázok, nem fér bele az életembe a cigi. (Közben egy sikátorban összefutunk előző vezetőnkkel az urak arabul szívélyesen üdvözlik egymást) Még pár szót váltunk a fociról (mert marokkóban mindenki foci buzi), és megérkezünk. - Kezdődik a szokásos elszámolási vita, mikor látja nincs, több pénzem az általa nyújtott kitűnő szolgáltatásra azt mondja jó, de adjak, két száll cigit. - De hát Ön sportember? - Néhány cigi bele fér naponta, alapvetően csak hasist szívok. - Hasist, hát a sport? - Uram igazából én dorg kereskedő vagyok, (ezt a kifejezést használat gandzsaman) szeretne hasist? - Mik az árak? - 150 a kicsi 200 a nagy cigi 250-en a csúcs minőség. Amennyiben érdekli, valami a termékeimből kérem kövessen és bemutatott a medina egy igen szakadt utcájába. - Nejem nézése inspirált, megköszöntük az idegen vezetést, és elváltunk. És igen meg volt a nyitott ajtó és beléptünk a kertbe.

Íme kert amit ennyire keresetünk (távolban az Atlasz havas hegyláncai)

Sétánk már majdnem 3 órája tartott, ideje visszafordulni. Útközben egy aranyos kisfiúval találkoztunk, aki vehemensen kért pénzt, (mivel az apróból vezetőim jóvoltából kifogytam) nem tudtam adni. A kis srác értékelte a szándékot és kulturáltan megköszönte, majd 5 méter távolságból utánunk küldött egy laza fákjút, 15 méterről pedig néhány követ, amik nem találtak. Visszafordultam és magyarul mondtam neki egy mondatot, elfutott és többet nem zargatott (bámulatos milyen kifejező a nyelvünk még akkor is hat, ha nem is értik).

Vissza értünk a szállóhoz, ami nagyon szép és új vasútállomás mellet áll, az állomás nyugat európai szintet képvisel. Autónk mögött állt egy kocsi pont úgy hogy ne tudjuk elhagyni a parkolót. Igen Allah alkoholista katonája, aki főállásban a helyi parkolásért felelős, természetesen egy kisebb összegért (de most nem volt alku mert mondtam ha már ekkora bunkó ne idegesítsen mert, biztosítom számára a lehetőséget, hogy perceken belül személyesen kérhesse Allah bocsánatát rendszeres szesz fogyasztása miatt) gyorsan elállt. <

Elindultunk Casablanca felé, mely következő úti célunk volt. Casablancában nem alszunk, még ma tovább megyünk Rabatba, mert Casablancában nincs történelmi belváros, csak a hatalmas II. Hasszán mecsetet ezt nézzük meg és eszünk valamit.

Adatok a városról:

Casablanca (spanyol „fehér ház”, sztenderd arab neve: الدار البيضاء ad-Dār al-Bayḍāʼ; Marokkói arab: dar beïda الدار البيضا , berber: Anfa) város Marokkó nyugati részében, az Atlanti-óceán partján, Nagy-Casablanca régió központja. Marokkó és a Magreb legnagyobb városa, fő kikötője, haditengerészeti (Marokkói Királyi Flotta) és gazdasági központja. (A politikai főváros Rabat.) Afrika hatodik legnagyobb városa. A város területe 324 km², népessége 3,1 millió. (Nagy-Casablancáé 1615 km², illetve – a 2005-ös népszámlálás szerint – 3,85 millió.)

Az 1860-as évekre Casablancának mintegy ötezer lakója volt s a népesség az 1880-as évek végére tízezerre nőtt. Ezután szédületes ütemű fejlődés kezdődött, és 1921-re a lélekszám 110 ezerre szökött fel. 1907 júniusában a franciák vasutat akartak építeni a kikötő közelében, egy temetőn keresztül. A feldühödött helyiek rátámadtak a francia munkásokra és zavargások kezdődtek. A rend helyreállítására francia csapatok szálltak partra, de a város nagy károkat szenvedett, mielőtt helyreállt a nyugalom. Az 1942-ben készült híres film, a Casablanca a gyarmatosítás állapotában mutatja be a várost, amelyben európai hatalmak vetélkedése folyt. A film szereplői nemzetközi kavalkádot mutatnak: van köztük amerikai, francia, német, cseh, bolgár, orosz. (Egyetlen arab szereplője van, jelentéktelen szerepben: Abdul, az ajtószolga.)

A városba a bevezető úton hatalmas dugóba keveredtünk, ez egy igazi metropolis, jellemzően kocsikkal közlekednek, én nem is láttam szamarat, ami keleten és délen gyakoribb közlekedési eszköz, mint a bicikli. Kimondottan európai az utcakép, reklámok magas házak, jól öltözött emberek, sugár utak.

Úti célunkat a II. Hassan mecsetet egyből megtaláltuk a mecset közvetlen közelében találtunk parkolót.

A II. Hassan nagymecsetet 1987-93 között építették, állítólag közel 35 ezer ember munkáját dicséri a hatalmas épület. Az építtető szerényen magáról nevezte el a mecsetet. Méretének, szépségének, és korszerű kialakításának köszönhetően szabályos zarándok hely lett nagyon sok látogatót vonz, tényleg nem lehet kihagyni. A mecsetbe csak fizetős vezetés mellet lehet bejutni, cipő nélkül természetesen. (mivel mi este értünk oda erről le kellet mondanunk, legalábbis törvényesen). A mecset minaretje 200 méter magas, ahonnan esténként lézer sugár mutat pontosan Mekka irányában, állítólag 40 km-ről is látszik. Az épület a Mór hagyományoknak megfelelően épült, 90.000 m2 alapterületével az arab világ egyik legnagyobb épülete.

Mivel Mohamed a bálvány imádással szemben vezette be új vallását, nem lehetnek a templomon olyan, díszítések melyek bármit is ábrázolnak (elkerülve az esetleges bálvány imádást), ezért növényi indákkal, geometriai formákkal díszítik vallási épületeiket, ezt gyakorlatilag tökélyre fejlesztették ezen az épületen, nagyon szép a külső burkolása.

A mecset minaretje:

A mecset egy oldalsó kapuja:

A mecset előtt hatalmas tér szerelmes párok találkozó helye, íme egy tipikus helyi pár:

Egész közelről néztük a falburkolaton lévő mozaikokat, nagyon úgy néztünk ki, mint akiket tényleg érdekel az épület. Ez fel is tűnt egy lelkes üzemeltetőnek, aki volt annyira kedves, hogy egy kisebb összegért be léphettünk a temploma és készíthettünk néhány fotót a belsejéről, amit most megosztunk veled kedves olvasó:

Ahogy megcsináltuk a fotót lekapcsolták a világítást, a teljes téren és az épület homlokzat világítását is. Rendőrök elkezdték kihajtani az embereket, a térről. Aki lassan ment arra sípokkal fütyültek ráordítottak, úgyhogy mi is leléptünk.

A parkolással továbbra is szerencsénk volt meg tudtunk állni egy klassz, kis étterem előtt, ahol egy remek vacsorát költöttünk el, nevetségesen alacsony összegért.

Casablanca tervnek megfelelően ki „X”-elve. Irány Rabat, amit kb. 1 és félórás autózással, könnyel elértünk. Jól bevált recept alapján dolgozunk ma is, keresünk egy közepes szállodát a belvárosban. A nem túlművelt, és most már naponta 15-ször lefagyó GPS-ünk szerint Rabat belvárosához közel van egy IBIS hotel. Szuper mondtam a navigátoromnak állítsuk be az címnek és repüljünk rá. Rabatban a navigációs rendszerünk szerint kb. 8 utca van, ennyit a pontosságáról. A címet jelző kockás zászlón annyiszor átmentünk kocsival, mint az amerikai zászlón egy átlagos pakisztáni tüntetésen, de a hotel nem volt ott, vagy túl kicsi és nem látjuk, vagy nem meglepő módon, nem működik a GPSünk. Klassz volt az esti Rabat éjfél körül futottunk pár kört, de nem találtunk hotelt. Az egyik kereszteződésben egy kis fiat panda húzott el előttünk egy „pöti taxi”. Nem sokat tököltünk átlőttünk a piroson, és üldözőbe vettük a pandát mikor mellé értem villogtam, dudáltam. Megállt, átkiabáltam, hogy segítségre van szükségem, tehát üzlet van. Üdítő meglepetés volt a taxis a helyi átlaghoz képest kitűnően beszélt angolul, kb. 580 Forintért elvisz minket az IBIS hotelhez. Korrekten el is vitt nem is voltunk közel járt a fizetség. Az IBIS előtt egy a tegnapihoz hasonló figura fogadott a parkolóban, viszont most volt hely is. Úgy látszik az IBISnél parkoló menedzseri munkakörben kötelező követelmény az alkoholizmus. Érdekes helyzet fogadott Rabatba nem kocsival érkeznek a szálló vendégek, vagy gyalog, vagy szörffel, esetleg repülővel, mert hiába volt üres hely a parkolóba, üres szoba nem volt. Mivel Európaiként mágnesként vonzzuk a szolgáltatói szektor egyéni vállalkozóit, most sem volt gond a kis panda ott várt a szálloda előtt, hátha kell még segítség. Igen, kell segítség, egy új hotel formájában. A taxis felkiáltott, van egy barátja akinek van egy szállója oda szívesen elvisz minket. Adél ezt a remek ötletet és gesztust, korábbi tapasztalataira hivatkozva, elég nyomatékosan visszautasította. És kérte Allahot, hogy a taxis szállodás barátját áldja meg örök élettel és sok vendéggel, de mi ne legyünk ezen, vendégek között soha, egy normális hotel kell, nem baráti. Taxisunk megértette, és kapásból mondta, hogy igen a barátja hotelje tényleg elég gagyi, de most eszébe jutott egy szuper remek hotel, oda elelvisz.

És tényleg elvitt egy normális hotelba magán hotel nem lánc tagja. Rettenetesen szakadt parkoló menedzser aki cigiről cigire gyújt (gondolom korábban az IBIS-nél dolgozot). Őrzött parkoló a szálló előtt. Bemegyek klassz hotel 4 csillag, bent senki sem beszél angolul (olyan szinten hogy ötig sem bírnak elszámolni), kezdődik a nemzetközi aktiviti. Elmondom mi kell, ők elmutogatják nincs szoba csak lakosztály, oké az mennyi 15 ezer forint, az belefér megállapodunk. A lakosztály tényleg az, és szép a bútor és minden működik. Mindjárt hajnal egy leugrom a kocsihoz, mert lent hagytam a telefonom, a recepción megkérdezem van e bár, igen van. Beugrom egy sörért, nem hiszem el, ez megint egy kefe hotel, két vendég négy profi. Veszek egy sört, a sötétben úgy simogatják a hölgyek az urakat, mint Aladin a csodalámpát.

Mióta elindultunk gyakorlatilag mindig talpon talál minket az éjfél, mint kezdtem a mai bejegyzést ez mindig elalvást okoz, ami újabb éjszakázást.

Ez holnap sem lesz másképp.