13., Rabat – Polisz – Tanger

Úgy megdöbbentünk, mint az, a férfi, akik a buliból a legszebb nőt viszi haza, és a csaj a felszabadult és gátlásoktól mentes éjjel után, még összedob egy kielégítő villás reggelit, majd el is mosogat, azt hiszem világosban pont ezt éreztük a lakosztályunkkal kapcsolatban, tényleg pazar volt.

Ezután fejedelmi reggelire számítottunk, helyén való vágyakozás volt, csak sajnos megint elaludtunk. A svéd asztal romjai tényleg korrekt reggelire utaltak, minden tányér üres volt nem volt más az asztalon csak egy túró torta, tehát ezt reggeliztük kávéval.

A tegnap éjjeli pötti taxis kolléga, azt mondta holnap hívjuk, föl telefonon értünk jön, mert a dugóban reménytelen közlekedni az autót hagyjuk a szálló előtt majd ő elvisz minket a nevezetes város nevezetességeihez. Természetesen reggel vidéki város forgalom fogadott minket, több órát utaztunk Rabatban, még kocsi sort sem láttunk (meg tanultunk nem hinni, jó szándékú vezetőinknek, és újdonsült barátainknak). Kocsiba ültünk és magunk vágtunk neki a turisztikai feladatnak.

Rabat (arabul: الرباط) Marokkó fővárosa. Lakosainak száma mintegy 1,7 millió volt 2007-ben.A város az Atlanti-óceán partján, Bou Regreg folyó bal partján fekszik. A folyó túlpartján helyezkedik el Salé, egy agglomerációs alvótelepülés, melyet gyakran Rabat ikervárosának is neveznek. A folyó által hozott hordalék következtében az ikervárosok kikötői szerepe folyamatosan csökken, ugyanakkor még mindig jelentős a textil-, az élelmiszer-, és az építőipar. Az ipar, a turizmus, valamint más országok marokkói külképviseleteinek jelenléte miatt Rabat az ország második legfontosabb városának számít. Rabatot az arabok alapították a XII. században. A város gyors fejlődése a XVII. században kezdődött. Ekkor telepedtek le itt tömegesen az andalúziai muzulmánok – a mórok –, köztük számos iparos, kereskedő, tengerész. A XIX. századra Marokkó fontos politikai és gazdasági központja lett. A gyarmatosítási időszakban Rabat volt a franciákkal szembeni ellenállás egyik utolsó bástyája.

Mivel azt tudtuk mit akarunk megnézni de azt nem hogy az hol van, logikus lépésnek tűnt, ha lemegyünk a tenger partra, mint fix tájékozódási pont, itt meg is találtuk a régi világító tornyot és temetőt.

A következő a helyi KASBAH megnézése, de mit jelent az, hogy kasbah:

Szerkezetileg többnyire egy négytornyú, többszintes épületről beszélünk, amely csak kisszámú és lőrésszerű, kisméretű ablakokat nyit a világra, erőd, vár. Az építői ortodox muszlimok voltak a VIII században.

Az őrzött parkolóból még ki sem szálltunk, amikor megjelent vezetőnk, aki szívesen megmutatja nekünk az épületet. Kicsit sánta volt, erősen köhögött, de a fő probléma az volt, hogy egy szót sem beszélt angolul. Ő mutogatott, mi bólogattunk. Nagyon informatív volt, kinéztünk a várfalon azt mondta ez Rabat, elmentünk egy ajtó mellett azt mondta ez egy ajtó. A nyelvi nehézségek ellenére sokat tanultunk. A tiszteletdíjjal kapcsolatban őt is sikerült megsérteni, de végül sikerült megállapodni. Következzen néhány fotó az erőd belsőjéről. (A világ örökség része, mondjuk már az alföldi górék is azok.)

Következő úti célunk a Hassan Torony volt. Itt elkövettünk egy hibát, hogy a medina előtt parkoltunk elég messze a toronytól, úgy, hogy be kellett vállalnunk egy hosszú sétát. Útközben ránéztem a térképre azonnal ott termet egy vékony szemüveges alak, hogy segít, kérdeztem messze van? Igen, mondta elvisz kocsival. Hát haver ezt felejtsd el, megyünk gyalog, max beülök a taxiba. Az ürge teljesen kiakadt elkezdett velem kiabálni, hogy ő egy nagy ember a helyi Tévében és Rádióban, nagyon rég nem sértette meg senki ennyire. Erre mi az asszonnyal kánonban elénekeltük neki a belgától a BIG BIG BOSS, BIG MotherFucekr című slágert. Amit ő úgy köszönt meg, hogy hosszú métereken keresztül rázta öklét, és szentségelt.

A Hassan tornyot, El Manosour szultán kezdte építeni, emléket állítva a kasztíliaiak fölött aratott győzelmének (1195). Tervei szerint a torony mellett felépült mecset lett volna az arab világ egyik zarándok helye. A szultán korai halála miatt, a torony csak félig készült el dupla ilyen magas lett volna, illetve a mecsetből csak a pillérek készültek el.

Az indulás előtt még bementünk a medinába, ahol nem találtunk éttermet, de belvárosban igen. Az éttermek az utcáról csak lépcsőháznak látszanak, mivel a házak legfelső szintjén vannak a teraszon.

Oké, városnézéseink véget értek semmi dolgunk, minthogy Rabatból kényelmesen levezessünk Tanger Med nemzetközi kikötőjébe és ráérősen bekompoljunk, a Genovai hajóra. A távolság 310 km, jelenleg 14 óra a komp 23 órakor indul, sima liba.

Ahogy kijöttünk Rabatból elkövettünk egy kis navigációs hibát, és nem a Tangerbe vezető autópályára hajtottunk föl, hanem az északi műúton, haladtunk Kentira felé. Oké ezt benéztük, nem nagy gáz, az irány jó majd felhajtunk a következő autópálya felhajtón.

Elég nagy forgalom volt nem tudtunk haladni, meg is untam ráelőztem egy két kocsira. Természetesen ott ahol a rendőrei, sebesség méréssel gyűjtöttek egy kis zsebpénzt. Megállítottak, elkérték a papírokat, franciául beszéltek, én semmit nem akartam megérteni, és mint egy féleszű dömdödöm, csak azt ismételgettem rally, rally, rally. Az ipse pár percig beszélt majd megunta és intet, hogy tűnjünk a francba (itt hülyének lenni kifizetődő).

Alig tettünk meg 2-3 km-t újra megállítottak most a biztonsági övet kellett bekapcsolnom, most azt a szót ismételgettem Tanger, Tanger, Tanger. Szerintem az arabok tisztelik a hülyéket, mert elengedtek.

Meg lett az autópálya felhajtó, sínen vagyunk (mint József Attila), összepacsiztunk az asszonnyal ez is meg van. Előttünk egy körforgalom, behajtásra váró kocsikkal, álló forgalom, szemetelő eső. Van 15-20 méterünk, hogy kb 35 km/h ról lelassítsak. Az úton olaj, és egyéb szemét, ami a csepegő esőtől, jég módjára csúszik. A toyotán nyomom a féket semmi, csúszik az autó, a felengedem semmi újra nyomom semmi. Alig lassulunk valamit és bele csattanunk egy dacia loganba hátúról. Nálunk semmi kár elveszítjük a flash lámpákat, ezen buktunk 7 ezer forintot. A logan hátulja úgy néz ki, mintha bele harapott volna egy nagyon nagy és nagyon éhes dinoszaurusz. Először kipattan a sofőr, úgy ordítva mintha nem a kocsiba harapott volna a dínó, hanem egyenesen a tökeibe. Majd a felesége is kiugrik ordítva, aki gondolom a leharapott tökök miatt volt pipa. Lincs hangulat, lenne, ha nem jelenne meg egy rendőr, aki rájuk szól, hogy csendben és szépen kell beszélni, mert úgy illik. Azonnal az etikett ismerőivé válnak. Velem mivel nem beszél angolul, nem értekezik, elveszi az összes iratunkat. Na gondolom csá Genovai komp. Meg kezdődik a helyszínelés melynek eszközei egy az útszéléről felvett kő és egy mérőszalag. Az autók kerekei előtt húz egy vonalat, hogy látszódjon hol voltak az ütközéskor, a mérőszalagot nem használja semmire. Ennyi félre állunk. Itt a helyszínen nem tudunk tovább lépni irány a kapitányság.

Az őrs az európai szinthez képest nagyon szakadt, fapriccsek, nincs fűtés, koszos falak, számítógépeknek irodai felszereléseknek nyoma sincs. Szereznek egy angol tolmácsot és irány a rendőrfőnök. A pasit tisztelet övezi, az összes rendőr maximálisan betartja a hierarchiát, csak ő beszél, halkan de nyomatékosan. Ápolt ötvenes külső öltönyben, nagykabátban (mondom nincs fűtés). Át beszéljük mi történt, megállapítják, hogy nem vagyok hibás, de kárt okoztam, amit rendezni kell. Oké van biztosításom. Az nem jó mert nemzetközi eseteknél nagyon lassan fizet. Oké beszélek a biztosítóval, kikiabálok Adélnak aki az előtérben áll hívja a biztosítót. Belép a szobába és közli mivel otthon elmúlt 17 a biztatósító nem veszi fel, reggel 8 után lehet újra telefonálni. A rendőrfőnök szigorúan néz rá, nőknek nincs helye az irodában, az asszony balra el. Oké nem lesz gond a biztosítással korrekten kifogják fizetni, dobom föl a hangulatot. A rendőrfőnök erre azt mondja rendben, de meg kell várni, míg beszélünk valakivel a biztosítónál, mondom reggel ez menni fog. Semmi gond jelzi élet és halál ura, itt megvárjuk. Mondom itt pontosan mégis hol. Maga a pincében jön a tömör válasz.

Valahogy ezután sokkal jobban kezdtem törekedni egy gyors megállapodásra. Javasolják vigyük el a kocsit egy szerelőhöz, aki megnézi mekkora a kár. Erre nemet mondtam, mert nincs rá idő, meg minél több szereplős az üzlet annál drágább. Megkérdezem, a károsultat mire gondol. Egy elég alacsony és normális összeget mond, hamar megállapodunk. A kapitány előtt kifizetem, vissza kapom az irataimat, elnézést kérünk, és már tűzünk is. Buktunk egy kis lét és 1,5 órát. Összegségében a rendőrfőnök, korrekt volt, nem engedte, hogy levegyenek, de azt is tudta, hogy ezek a tetű bitósítók külföldi káresemény esetében több mint félévre fizetik az alamizsnát.

Probléma megoldva, padló gáz el kell érni a Genovai kompot, különben Gibraltárból kell hazavezetni, ami 3200 km, ez pedig olyan lenne, mint piát vinni a detoxra.

Nyomom ezerrel, az összes dirhamunk beletankolom a kocsiba, ahogy elhagyom a kutat esik le hogy az autó pályáért még fizetnem kell, be a következő kútra váltok újra.

Autópálya abszolválva, 5 km re vagyok a kikötőtől 9 óra lesz mindjárt, még összejöhet. Csak tudnám hol a jegyiroda.

Ez sem marad sokáig homályban, ahogy a kikötő felé haladok leintenek hogy itt kell jegyet venni, egy konténer iroda, nem hiszem el Allah megsegít!

A konténeren hatalmas felirat GENOVA-TANGER, köszönöm Allah, ígérem nem eszek disznóhúst egy hétig, kösz.

Berongyolok az irodában bent két angolul gyengén beszélő figura. 1 perc kellet mire válaszoltak, arra hogy van e hely a Genovai hajón. Boot canceled. Törölték a járatot!

Innen folytatjuk.