14., Tanger – Budapest

Oké nincs Genovába hajó, legközelebb vasárnap, és addig máshova sem megy hajó, csak Algericasba. Tehát vagy Tangerben töltünk szenzációs 4 napot, megismerve Marokkó földközi partvidékét, vagy megyünk tovább és bevállalunk egy kis többel vezetést 2000 km-ert. (vagy átúszunk, kézi poggyásszal, vagy repülőre szállunk kézi poggyásszal, vagy végleg letelepedünk itt).

Mentünk, márt csak azért is, mert akciósak voltak a jegyek és a komp két embernek és a kocsinak csak 100 EUR volt. Ismerve a marokkói üzletmenetet valószínűleg listaáron olcsóbb, vagy ugyanannyi, mint akciósan, az viszont megnyugtató volt, hogy mindenki ennyit fizetet (talán a Ford Fairlne-es kiscsajok nem).

A 9-es hajóra fizetem be, de csak a 23-órásra kaptunk jegyet, nem baj akkor sem kell várnunk reggelig. Utazásunk egy katartikus érzelmi felütéshez érkezett, meghívtam a feleségem egy romantikus vacsorára a kikötő szélén felállított konténer büfében. Nejem kicsit meg is könnyezte a mikróban melegített szendvicseket, és az első osztályú neszkafét. A romantikus gyertyafényt az asztal közepére állított hamutartóba integrált cigarettavéggel sikerült helyettesítenem (mondhatjuk tökéletesen). A vizes blokk az éttermi részhez hasonlóan első osztályú volt. Gondoltam a hajó előtt egy pisi jól fog esni, betérek ebbe kis patikába indulás előtt. Mivel a patikai tisztaságot nem akartam Zsiros kezemmel összerondítani ezért a toalett ajtaját könyökkel gondoltam belökni, feltételezve hogy az üres és nincs zárva. Vagy én vagyok túl erős vagy a zár volt gyenge, de rendőrfilmekben látható profi ajtó betörést hajtottam végre, egy bent székelő marokkói legnagyobb megdöbbenésére. Aki abszolút nem értette, hogy egy sárga láthatósági kabátot viselő ember miért töri rá az ajtót, csendes magányában, kakilás közben. Próbáltam megnyugtatni a logó hímtaggal a budiról felpattanó hisztériás sokkot kapott delikvenst, hogy csak egy félreértés, nem sikerült inkább leléptem, ahogy kifelé haladtam, hallottam, ahogy a megrettent arab belülről elkezdi beszegelni az ajtót. Mivel a férfi WC ilyen módon, hosszú távon foglalt lesz beugrottam a nöi wc-be, itt már finom kopogással derítettem fel a terepet. A hajón összefutottam áldozatommal, még össze is pacsiztunk, remélem mosott kezet.

A hajó késve indult az úton is összejött egy kis csúszás, de a lényeg hogy hajnali 3 óra körül újra Európában voltunk, és jó kedvünk még mindig töretlen. Talán az volt egy kicsit lelohasztó, amikor az első közlekedési tábláról az alábbi gyilkos információ, borzolta kedélyeinket BARCELONA 1210 km! Megnyugtattam Adélt ma nem alszunk, viszont holnap majd ott alszunk, pont kora estére érünk oda, klassz lesz, ne félj. Vezettem kb. 100 km-ert és át adtam a kormányt, hogy aludjak 1 órát. Adél utólag azt mondta szörnyű 1 óra volt a GPS nem tudta hol járunk, az egyik útelágazásnál közel járt hozzá, hogy kis elektromos segítő társunkat a tengerbe fojtsa (mind eközben én kellemes horkolásba kezdtem az anyós ülésen). Megmentettem az asszonyt és visszavettem a kormányt, Malaga környékén viszont tényleg elegem lett nekem is, érezve a rést a pajzson, Adél kérte álljunk meg és aludjunk 1 órát az út mellett, nem kellett győzködni azonnal félre húzódtam. 2 óra múlva fel kelt a nap és mi is, ezt láttuk kiszállva a kocsiból.

Barcelonáig az út hosszú volt, kárpótoltak minket a benzinkutak és a táj. A katalán város nem könnyen adta meg magát, nagyon lassan fogyott köztünk a távolság. Most mikor ezeket a sorokat írom,(7 nap késéssel) Európa déli része hó alatt Madrid és Róma is mindenhol, kemény mínuszok és hó. Elképzelni sem tudom,hogy viselik ezt azok a narancs mezők ahol éppen szüreteltek, amikor ott jártunk. A gyümölcs ültetvények Dél Spanyol országban virágoztak, kora tavaszi hangulatot teremtve.

Régóta csodálattal figyeljük feleségemmel, az Abonyirém művésznéven közismert rapmuzsikust. Alapvetően nem értettük, hogy képes magas színvonalú és életformáját, polgári fizetéséből finanszírozni. Ma megértettük egy jól menő külföldi vállalkozással, Barcelona előtt bukott le, mától egy újabb titokkal kevesebb van a világon. Íme a bizonyíték:

Estére tervnek megfelelően meg is érkeztünk Barcelonába, az autópálya mellett egy egyszerű hotelban aludtunk. A vacsora után kicsit elálmosodva és elgyengülve komoly gond volt vissza menni a szobába, de sikerült, egy liftes elalvással, és némi alva járással le kezelni. Megdumáltuk, hogy másnap korán kelünk és megnézünk Barcelonában egy két dolgot, ha már itt vagyunk nem megyünk csak úgy tovább. Korom sötét volt, ezért nem erőltettem a felkelést, legalább kipihenjük magunkat. Delelőt 10 kor derült ki, hogy feleségem tegnapeste végrehajtotta a tökéletes elsötétítést, órák óta nappal van. A II. világháborús Londonban ilyenért komoly elismerés járt. Nem gond, majd behozzuk az autópályán.

Az első célpont a Sagrada Familia templom volt, tökéletes látni való, gyönyörű épület kihagyhatatlan, kötelező megnézni.

A Sagrada Família, a Szent Család-templom vagy , katalán nyelven a hivatalos neve: Temple Expiatori de la Sagrada Família (A szent család engesztelő temploma). Antoni Gaudí mesterműve. 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa bazilika rangjára emelte és megszentelte. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta.

A templom építésének ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedőtől ered, José María Bocabella olyan bazilikát szeretett volna, amelyben gazdagok és szegények egyaránt imádkozhatnak. Alapítványa vásárolt egy 2 hektáros területet a város egyik akkori szegénynegyedében, amit ma a templomról La Sagrada Família negyednek hívnak. Az épület alapjait Francesc Paula de Villar tervezte, majd összeveszett az építtetőkkel, akik a munkával ezután Joan Martorellt, Barcelona egyházmegyei főépítészét keresték meg. Az első követ 1882-ben, Szent József napján helyezték el (Szent Józsefet az első vatikáni zsinat nyilvánította az egyetemes anyaszentegyház patrónusává). Bocabella alapította a Szent József-hívők Egyesületét, amely megvásárolta a területet. 1883-ban kapta meg Gaudí a templom készítésének feladatát. Életének további részét főként ennek a munkának szentelte, a templomot (joggal) élete főművének tekintette. Gaudí bekapcsolódásával az eredetileg neogótikusnak tervezett templom építése egészen más irányt vett. Mikor Gaudí a hivatalos vezetőjévé vált ennek a projektnek, saját stílusára változtatta az egész épületet, kivéve a már meglévő Kriptát. Nagyon nagy energiát fektetett ebbe a projektbe,élete hátralévő 43 évében, főleg az utolsó15 évben, amikor már csak ezzel foglalkozott. A spanyol polgárháborúban lerombolták a félkész épület egy részét, Antoni Gaudí makettjeit és műhelyét. A templom 2006-ban lett Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója. Ebben az évben már több mint 2 370 000 belépőjegyet adtak el az idelátogató turistáknak — ezzel megelőzte a madridi Pradót és a granadai Alhambrát.

A templom szomszédságában vehetünk Barca mezeket (mondjuk a városban ez minden épületre igaz, még a mezboltokra is). Nekem úgy tűnt, hogy egy Messi mez beszerzése logisztikailag egyszerűbb, mint venni egy liter tejet. Ha már így a focinál tartunk a következő úti cél a barcelonai foci csapat stadionja volt a CAMPNOU. A stadionban mivel csütörtök volt nem játszott senki, az edzéseket egyébként sem itt tartják, ilyenkor belépőért cserébe megnyitják a turistáknak.

Habár az első vélemények már 1948-ban napvilágot láttak egy új stadion építéséről, az óriási érdeklődéssel várt magyar sztár, Kubala László 1950.júniusi érkezése nyilvánvalóvá tette, hogy a Barça kinőtte a Les Corts Stadiont. 1957. szeptember 24-ére jelölték ki a stadion felavatásának időpontját A fesztivál napjára a város a klub színeibe öltözött. Az avatás ünnepi misével kezdődött, majd Barcelona érseke, felszentelte a stadiont. Rögtön ezután a Gracienc kórus elénekelte Handel (Messiás) Hallelujah-ját, majd körbehordozták a Montserrati Szűzanya képét. A Nou Camp lelátói még nem készültek el teljesen, de így is 90.000 ember előtt nyíltak meg. Megnyitása óta a Nou Camp-ot napról napra fejlesztik és alkalmassá teszik az idő múlásával felmerülő újabb és újabb igények kielégítésére. Az évek alatt a klub megújította az építményt és környezetét, új létesítményeket építettek és a legmodernebb technikával szerelték fel a stadiont.

Amikor átadták, a Nou Camp kapacitása 93.053 fő volt (az eredeti 150 ezres tervet feladták), s a játéktér 107x72 méternagyságú volt. Az eltelt évek során fokozatosan bővítették, az 1982-es spanyolországi világbajnokság miatt 115.000 főre növelték a befogadóképességét. Napjainkban 98.787 ülőhelyen követhetik figyelemmel a nézők a mérkőzéseket. A stadion legmagasabb pontja 48 méter, a létesítmény alapterülete pedig 55.000 m2. 2009.szeptember 24-én - Barcelona szentjének ünnepén - a stadionba vezető felüljáró közelében átadták Kubala László emlékét megörökítő szobrát.

Kubala László munkásságát mi eddig nem ismertük, de a Barca székhelyén komoly kultusz övezi, kb. akkora mint Puskást Madridban.

A Barcelona 100. évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romario vagy Hriszto Sztoicskov. Emellett sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak választották, aki a 20. században játszott. Csak Alfredo Di Stefano-t találták jobbnak. Végül a spanyol kormány a sport Nagykeresztjét adományozta neki. Tervezték, hogy róla nevezik el a stadiont. Erről tisztelői még most sem mondtak le. Emellett a róla szóló legendák szerint, olyan hatása volt korában a labdarúgásra, mint napjainkban David Beckhamnek. A női szurkolók száma feltűnően megnőtt abban az időben, ezért kellett a kevesebb, mint 20 000 férőhelyes stadiont a többszörösére bővíteni.

Találkoztunk nagyon kemény „b” közepes barca szurkolókkal is, kiknek a könnygáz csak laza parfüm, íme egy ijesztő huligán, egyből a pálya mellet.

Nagyon megérte a kitérő Barcelonába, viszont az idő is elszaladt, még jó hogy nem aludtunk el. Délután 4 kor indultunk, majd meglátjuk, hogy bírjuk, és addig megyünk. Mivel most aludtunk bennünk lehet akár a hátralévő 2000 km is. Kényelmesen átvezettünk Franciaországba, egészen a vacsoráig Adél vezetett. A vacsora egy provanszi francia étterem volt, ami nagyon ígéretesen hangzik, az már egy kicsit lehangolóan, hogy egy benzinkúttal építtetek össze.

Kaja után én átültem és elkezdtem nyomatni, este 10 körül, csaptunk női fele felől komoly nyomás nehezedett rám, keressünk szállodát és aludjunk. Jó ötlet mondtam gurulunk kicsit még és megállunk. Annyira aljas voltam, hogy egy 40 perces dialógust folytattunk arról milyen lenne az ideális hotel, miközben tudtam, én legközebb már csak otthon alszok, mármint ágyban. Monaco és a többi tengerparti város gyorsan elszaladt mellettünk. Genova környékén álltam át alarm üzemmódba, ezután agyi kapacitásom 90% csak az ébrenlétre történő koncentrálásra ment el. A fenn maradó 10%-al kezeltem le vegetatív dolgaimat és a vezetést is. Hajnal 3 körül egy óra alvást engedélyeztem magamnak, egy ízléses olasz benzinkút parkolójában. Itt nincs gond a késői ébredéssel, mivel fagy közeli az éjjeli hőmérséklet, és a Szahara közreműködésével beállított ajtóinknak köszönhetően 1,5 óra múlva vacogva ébredtünk. Ne tököljünk, menjünk.

Én gyakorlatilag teljesen rezisztens lettem a kávéra és az energia italokra. Ittam egy kávét és egy vörös bikát, ennek ellenére elaludtam vezetés közben 6 óra előtt pár perccel.

Mivel nem akartam tovább kísérteni a sorsot, újabb hangulatos benzinkút, komfortos parkoló és alvás a kocsiban ülve a kormánynál. Aludtunk 1,5 órát és mire felébredtünk világos lett. És így már sokkal könnyebb lesz. Reggel 10-ig megettük olasz országot, délre megvolt Ljubljana. Siófokon ittam egy sört a befutó dicsőségét átadtam Adélnak. És 16 óra 50 perc kor (jan 28. szombat) megérkeztünk BUDAPESTRE!

ui.1.: Szerencsénk volt, hogy a szibériai időjárás 5-6 nappal később jött.

u.i.2.: Még megírjuk a túra végelszámolását, és avval zárjuk a napló bejegyzéseket.