2., Budapest-Barcelona (1 huzamban)

Meg volt a rajt, amit olyan gyorsan lenyomtak, mint szűz gyereket az erotika kiállításon. Ez egy gyors menetű technikai dolog, ami szerintem, így is van rendjén, nincs fölösleges időhúzás, amit mindenki értékelt mivel szélben, hidegben még búcsúzkodni sem jó.

A Hősök tere után egyből kicsavartunk az M7-re, Siófok után bekapcsoltuk a navigációs készüléket amire a rallyi hivatalos térképésze töltötte fel a térképeket, de nem volt rajta az M7-es legalább 4 éves új szakasza. Reméljük, ahova megyünk abszolút nincsenek útépítések. A digitális technológiát ellenőrizendő vettem hagyományos térképet is.

A komp helyével kapcsolatban továbbra sem volt konkrétum. Egy héttel korábban azt mondta Adélnak egy induló, hogy Sete (francia ország) nagy kikötő itt találunk kompot, így ez lett az úti cél. Evvel csak annyi gondunk volt nem tudtuk mikor indul a komp, viszont voltak tök jó mobil számaink akiktől a szükséges adatokat begyűjthetjük. (Sajnos a számokat hiába hívtuk.)

A határ előtti MOL kúton ismerősökkel találkoztunk, szintén bamakósok (egy magyar hölgy, és 3 norvég úr).

Javaslatuk az volt hogy menjünk Barcelonába alvás nélkül, fellátva vezetve (ja ők négyen vannak, mondjuk elég másnaposnak tűnnek), kb 1850 km. Oké ha Sete kuka, akkor megyünk. Norvégjainkat egyébként szirénázó rendőrautó szedte ki előlünk, hát igen célszerű fizetni a kúton, később nincs annyi macera.

Mivel GPS-ünk nem találta meg az utat amin haladtunk és folyamatosan vissza akart vinni Pestre, elővettem az asszony 7 éves 20 ezer forintos kínai készülékét amit bedugva a hátsó szivar töltőbe egyből zárlattal kivágta a töltőket, és a hátsó világítását.

A rám jellemző hihetetlen nyugalommal kezeltem a dolgot, se egy hangos szó, se egy káromkodás. A GPS-en ki kellet kapcsolni a Magyarország térképet, és egy biztosíték cserével visszakaptuk a kocsi start előtti állapotát.

Este 5 kor Olaszban döntöttünk, elmegyünk Barcelonába, már csak 1300 km, lenyomjuk. Szóltunk a polisz markából megmenekült skandináv bűnözőknek, hogy csatlakozunk hozzájuk, mivel ők mögöttünk voltak megdumáltuk hogy Spanyolban találkozunk.

Verona után kurva nagy köd volt kb. 250 km-en keresztül, volt szerencsénk eltévedni is az egyik átépített csomópontban. Mikor tankoltam a benzinkúton annyira kész voltam, hogy kilincset kerestem a fotocellás ajtón, a kutas meg is kérdezte szedem-e rendesen a gyógyszereket.

Genova után a köd elmúlt, a kocsit át adtam az asszonynak, bedobtam egy sört és aludtam 1 órát. Francia országon esemény mentesen átmentünk.

A felváltót vezetésnek köszönhetően az autó gyakorlatilag megállás nélkül ment 3 és 2 ezer ötszázas fordulat között, a fogyasztás 12 liter, ami nem smártos, az biztos. (a sofőrök is fogyasztottak kb 300 km-enkét 1 redbull és egy kávé).

A spanyol tengerpartra érve lassítottunk, hogy bevárjuk a bűnbe esett vikingeket. Akik hamar utol is értek az utolsó 50 km együtt tettük meg.

Furcsa volt nyugaton mennyivel később kell fel a nap, Spanyolországban csak reggel 8 15 körül lett világos, 9 re értünk Barcelonába.

10 re meg volt a kikötő, délre a jegyek, 13 órakor bekompoltunk, a hajó egy óra késéssel indult.

Innen folytatjuk.

ui: a hangulat jó, kedv töretlen, már nagyon várunk fekete kontinenst.