5., Cél a Szahara

Fest elhagyva megtankoltuk az autókat a cél a Rissani melletti oázis ahol véget ér a 3 napos szuper maratón, és kezdődnek a szaharai Etapok.

Ahhoz hogy elérjük a Rissanit át kell kelni az Atlaszon. Délután fél 4 kor indultunk. Az út első szakasza bájos vidéken vezetet (a Tátrához hasonlított). Itt-ott hófoltok voltak és a Fes körül megszokott mediterrán növényzetet fenyők kezdték kiszorítani. A hófoltokat összefüggő hó váltotta majd, kb 1500 m szint magasasság fölött a hó vastagsága átlépte a 20 cm vastagságot.

A falvak kimondottan alpesi hangulatúak voltak, mivel itt nem lapos tetős házakat építettek, hanem cserepezett nagy dőlésű tetővel, több emeletes házakat, mindenhol fenyők.

Az utak meglepően jó minőségűek voltak, csak az volt aggasztó, hogy rettenetesen havas hókotrók jöttek szembe (elég sok, tehát ha nem az afrikai hókotrók éves szakmai konferenciája van akkor bizony a hágókon esik a hó).

Beteszek egy képet, hogy ne csak az olvasói fantáziára bízzam a képalkotást.

Az idilli téli hangulat akkor kezdett romlani, amikor besötétedet és elkezdett szakadni a hó. Először csak szemetelgetett valami, majd a szél is elkezdett fújni, ami homokot hozott magával a Szaharából, ebből lett a homokos (amúgy nem meleg hanem igen hideg) hófúvás. Ez a hágó tetején annyira felerősödött, hogy a látó távolság lecsökkent a szemem és a szélvédő utastér felé eső részére. Megálltunk bekapcsolni a 4 kerékhajtást kiszálltam kocsiból, és nagy örömmel konstatáltam, hogy a hó rá is fagyott az aszfaltra, tényleg nagyon csúszott. A két kerékhajtásúak illetve a nagyobb járművek leálltak az út mellé.

20 kilométer volt nagyon rossz utána fokozatosan javult a helyzet, ekkor kb. 10 óra lehetet.

A Szahara széllel, porral és sötétséggel fogadott, Rissani egy Rejtő regénybe illő szakadt kisváros. A cél az volt, hogy elérjük a táborhelyet, és ott éjszakázzunk. Vettünk néhány sört és némi élelmiszert evvel készülve arra, hogy testünket kényeztessük. Az oázisra bevezető út vége járhatatlan ezért a sivatagon keresztül kell megközelíteni, ezt rendesen elvétettük és kb. 30 percig bolyongtunk a sivatagban mire meg lett a bejárat.

Éjfélre értünk oda a start másnap reggel 4 30 kor lesz ha 4 kor kellünk. Kaja pia napolva, amúgy is nagyon hideg volt. A norvégok sátrat állítottak mi a kocsiban aludtunk, az asszony hősiesen az anyós ülésen (ülve), én meg a hátsó ülésen hálózsákban.

Rég nem jártam nagyvárostól messze, fény szennyezés mentes területen, de itt a csillagok tényleg világítottak mint több millió lyuk a nap felé tartott szöveten, a tejút tisztán kivehető volt.