8., El-Ouat Echtoucan (érkezés Nyugat Szaharába)

A tengerparti kempingezés nem bonyolult, nappal, de korom sötétben alkalmas partszakasz találása nem egyszerű. (a terület ne legyen épületek között, út vezessen oda, ne leszakadt partszakaszban végződjön, ne legyen köves, szemetes, stb.) Az óceán partján a norvég kollégák kipattantak az autóból és vadászkutya módjára szaladtak a parton, a jó hely után kutatva, csak fej lámpáik fényét láttuk. Meg lett az ideális part, leálltunk a homokos partra, mondanom se kell a norvégok azonnal elakadtak.

Jött a sátorállítás, általam igen utált művelete, 10 perc alatt végeztünk, spagettit főztünk, sört és pálinkát ittunk. Éjfélkor tippli a sátorba, az óceánt nem láttuk csak hallottuk, nem volt meleg olyan 10 fok körül mozgott a hőmérséklet.

Reggel Pazar látvány fogadott minket, habzó hullámokkal nyalta a partot az atlanti óceán, csak a szétdobált szemét nem kellet volna, mondjuk könnyen le fotoshopolható a képekről. Kávét főztünk összepakoltunk, néhány fotó és indultunk Nyugat Szarába.

Tarfaya környékén átléptük a régi marokkói határt és beléptünk Nyugat Szahara területére. A terület 1975-ig spanyol gyarmat volt, majd Mauritánia és Marokkó elkezdett háborúzni, hogy melyiküké legyen. Mivel a mauritánok szegényebbek voltak, ők kevésbé bírták a háború költségeit fizetni. Így Marokkó elfoglalta a teljes területet. 1979-ben az őslakosokat képviselő Polisario felszabadítási szervezet gerilla háborút indított Marokkó ellen. A háború a mai napig nem zárult le. 1991-ben ENSZ felügyelet alatt tűzszünet lépett életbe. A marokkóiak a terület nyugati felét uralják, míg a keleti oldalon lévő, úgynevezett szabad zónában, a marokkói védelmi fal mögött a Polisário gerillák és a bennszülött szaharavik húzódnak meg. Marokkó ÁFA és adókedvezményekkel próbálja idecsalogatni a marokkóiakat. Ezért a benzin nagyon olcsó kb. 180 Ft/liter. A háborús helyzet miatt több az ellenőrzőpont is.

Az utak majdnem egyenesek a táj szép, sivatag és óceán találkozása több módozatban kerül előadásra, a gond az hogy kb. 50 km múlva rettenetesen unalmas lesz. és itt 600 km-et kell haladni. Felváltva vezettünk, nagyon unalmas volt. Az a döntés született, hogy ma újra a hivatalos Bamakós táborban alszunk sátorban.

Útközben teve húst ettünk egy elég szakadt városban, a külváros nagyon csóró és szemetes volt, a közbiztonság viszont kiváló rengeteg katona, és rendőr mindenhol, állítólag minden ötödik ember titkos rendőr. A katonák felszereltek, hamerrekkel és amerikai katonai teherkocsikkal közlekednek.

A táborba természetesen megint sötétbe érkeztünk, sátorállítás stb.. A mai parti a mi sátraink körül csúcsosodott ki, ahova különböző alkohol tartalmú italokkal illett érkezni.

Az alábbi nemzetiségek képviselték magukat:

• Norvégok (ebből két csapat, lehet hogy a bamakó egy álcázott viking hadművelet) • Brassói Székely • Egy félig román félig görög hölgy • 3 amerikai (Brooklynból) • Egy lengyel ipse aki egyedül utazott, állítólag azért hogy egy pár dolgot végre végig gondolhasson. • És mi magyarországi Magyarok

A parti akkor durvult el amikor a 3 féle pálinkát és viszki-kólát a lengyel szörnyű vodkájával egészítettük ki, ez az este meggyőzőt hogy arról hogy az európai népességnek nemzettől függően erős kötödése van a szeszhez.

Ma tényleg berúgtunk, nekem a buli vége nincs is meg teljesen, másnap erre mindenki azt monda ez a legjobb mindenkinek, milyen tökéletesen képes védekezni az emberi szervezet.